Falu végén van a házunk,
A bozótból ki se látszik,
De a cinke, ha leröppen,
Küszöbünkön vacsorázik.

Kis dió,
Nagy dió,
Kettő közt egy mogyoró.
Épült benn egy cifra ház,
Terme száz és tornya száz
Ha sokáig benne jársz,
Esztendőre megtalálsz.

Egyik szidta gazdáját, róka rege róka,
Másik meg a fajtáját, róka rege róka,
Harmadik az ükapját, róka rege róka,
Hozzávágta kalapját, róka rege róka.

Lompos medve brummogva ballag:
"Mászni könnyű ilyen fiatalnak,
Mennyi szégyen ér most vén-koromba,
Kulloghatok éhesen odumba."

Furcsa ember a hazúg,
Nyelve csípős, mint a lúg,
Egyszer így, egyszer úgy,
Hogy igazat sose tudj.

Bárki inge, rokolyája
- Letye - petye - lepetye! -
Lyukat vágnak közepébe,
Kitűzik a ház elébe
- Letye - petye - lepetye! -

Sándor napján megszakad a tél,
József napján eltünik a szél,
        Zsákban Benedek
        Hoz majd meleget,
Nincs több fázás, boldog, aki él.

Már közhírré szétdoboltatik:
Minden kislány férjhez adatik,
        Szőkék legelébb,
        Aztán feketék,
Végül barnák és a maradék.

Fut mögötte a bolond
Szélesen nevetve,
Nagy púpjából szürke kígyó
Nyúlik az egekbe.

Száz ruháját, ékszerét
Odaadná szépen,
Csak egy hétig futkoshatna
Lenn a nyári réten.

Pettyes Kata, szállj, szállj
Toronyra, tetőre:
Hol a falu, hova visznek
Engem esküvőre?

Mély erdőn
Ibolya-virág,
Elrejt jól
A boróka-ág.
Minek is rejt az az ág,
Gyere, tágas a világ,
Mély erdőn
Ibolya-virág.

Varrogat a Teri, Bözsi,
Jár a tű, a fonál.
Kicsi Laci nézegeti,
Ide áll, oda áll.
Főzöget a Teri, Bözsi,
Van ebéd, tele tál.
Kicsi Laci beleszagol,
Ide áll, oda áll.

Hegyen-völgyön robog a vasút,
Döng a vashíd, búg az alagút.
Fönn a légben száll a gépmadár,
Szárnyán csillog kényes napsugár.

Országszerte sok új gyár dörög,
Mint száz legény-csizma dübörög,
Tág világba, jövendőbe lép.
Buzgón épít jobb hazát a nép.

És este a réten,
A rét közepében
Tündér-aranyakra találjunk.
S ha eljön az éjjel,
Az északi széllel
Oda járjon vissza az álmunk.

De ha a világ rigó lenne,
Kötényembe nem is férne,
Kötényem is honnan volna,
Ha egész világ rigó volna.

Túl, túl, messze túl,
Mi van az ibolyán messze túl?
Hej, az ibolyán messze túl
Jancsi mosogat, Kati az úr.

Hét-fejü zivatar,
Tanuljuk a leckét.
Ki tanulni nem akar,
Vegyen más fejecskét.

Fényes kert
Almát terem,
Tarka, mint az élet,
Ott az apa
És anya
Hét gyerekkel élhet.

Domb-lejtőn
Kelet felől
Csupa szilva, szőlő,
Édes-piros
Szép gyümölcs
Napsütésben megnő.

Suhogó jegenyék állnak a domb szélén,
A tanyánk tetejét már onnan megnézném.
Varrogat jó anyám, szántogat jó apám,
Almát szed a néném.

Ma dühös a liba pék:
Csuda-sok a potyadék,
A perece nem elég,
Kenyere meg odaég.

Liba pék!
A te bajod is elég!
Liba pék!
A kenyered odaég!

Reggel nagy a hó, nagy a jég,
Belepi a várost.
Taligán tol a pék
Gezemice-lángost.

Zim, zim, megy a gép, megy a gép,
Fut a sinen a kerék,
Forog a kerék.
Zum, zum, nagy az út, nagy az út,
Fekete az alagút,
A masina fut.

        Szív dobban,
        Szív dobban,
Kalapács koppan, tűz lobban.
Feszül az új híd, dörög az új gyár,
Virul az ország, újra él már!
        Még-szebben,
        Még-jobban
Kalapács koppan, szív dobban.

        Hej, rajta,
        Hej, rajta,
Kezet ád új híd két partja!
Lobog a zászló, repül az ének,
Szivek a légben összeérnek.
        Mély víznek
        Két partja,
Nagy erős vashíd döng rajta.

Hallja kinn a sima rét
Ung királynak énekét,
És nótára hajladoz
Lepke és füszál.

         I.
Tekereg a szél,
Kanyarog a szél,
Didereg az eper-ág:
Mit üzen a tél?

         III.
Széles világba
Fut a szél magába,
Nyakában a lába,
Sosem érsz nyomába.

        Olvadtan
        A tarló
Hullámzik, remeg,
        Domb fölött
        Utaznak
Izzó gyöngyszemek.

        Ragyogó
        Kékségen
Sötét pihe-szál:
        Óriás
        Magányban
Egy pacsirta száll.

Majd ha virág leszek,
Esőre nyílok...
Ázik a bozót,
Csillog-villog.

Piros alma szivem ágán,
Kivirító koronáján,
Aki kéri, neki szánnám,
Akinek kell, sose bánnám.

Amikor paripám ballag,
Odanéz valahány csillag.
Amikor paripám táncol,
Odanéz a nap is százszor.

Sej-haj, fonóba
Sok a lány valóba,
Ki barna, ki szőke,
Sose fuss előle.

Füstös rajkók zenéltek
Szépeket,
Szittyós lápnak szépeket zenéltek.
Vízi lánynak titkot súgtak, édeset,
Hujjogattak a szélnek.

Füstös rajkók - tillári,
Tüllülü -
Így fütyültek: tüllülü, tillári -
Kedvüket a búborékos, mély sürü,
Sej, nem győzte csodálni!

Bóbita, Bóbita álmos,
Elpihen őszi levélen,
Két csiga őrzi az álmát,
Szunnyad az ág sürüjében.

Ó ha szellő volnék,
Mindig fújnék,
Minden bő kabátba
Belebújnék -
Nyári éjen,
Fehér holdsütésen
Elcsitulnék
Jó anyám ölében.

Ó ha csillag volnék
Kerek égen,
Csorogna a földre
Sárga fényem -
Jaj, de onnan
Vissza sose járnék,
Anyám nélkül
Mindig sírdogálnék.

Őszi éjjel
Izzik a galagonya,
Izzik a galagonya
Ruhája.
Zúg a tüske,
Szél szalad ide-oda,
Reszket a galagonya
Magába.
Hogyha a hold rá
Fátylat ereszt:
Lánnyá válik,
Sírni kezd.
Őszi éjjel
Izzik a galagonya,
Izzik a galagonya
Ruhája.

Róka-róka réten,
Fuss a holdas égen,
Hagyd itt lenn a
Házat, erdőt,
Kapsz nyakadra
Ezüst csengőt,
Fényes felhőn
Csilingelhess,
Csillagokkal
Versenyezhess,
Hallihé-hallihó!
Azt hiszik, hogy kis csikó.

Csíjja, csicsíjja, rózsa,
Csicsíjja, mályva!

Csiribiri csiribiri
        Zabszalma -
        Négy csillag közt
        Alszom ma.
Csiribiri csiribiri
        Bojtorján -
        Lélek lép a
        Lajtorján.
Csiribiri csiribiri
        Szellő-lány -
        Szikrát lobbant,
        Lángot hány.
Csiribiri csiribiri
        Fült katlan -
        Szárnyatlan szállj,
        Sült kappan!
Csiribiri csiribiri
        Lágy paplan -
        Ágyad forró,
        Lázad van.
Csiribiri csiribiri
        Zabszalma -
        Engem hívj ma
        Álmodba.

Nádi csibe fészken hál.
Kel a hajnal, ébred már:
"Várj te, várj - pihe még a szárny,
A göröngyre hullnod kár!"

Hoztam kézzel-lábbal,
                    Várod-e?
Hegyen-völgyön által,
                     Járod-e?
Hegyi út magas volt,
                  Kúszod-e?
Völgyi út sikos volt,
                Csúszod-e?

Nehéz volt a kaska,
                    Sejted-e?
Nyávogott a macska,
                      Érted-e?
Felkarmolta vállam,
                     Látod-e?
Otthagytam a sárban,
                     Bánod-e?

Kiscsacsi, kiabálj,
Örülök a hangodnak!
Ha lefőz ez a kusza kikeleti kikeriki,
Vége a rangodnak.

Fut a havon a fakutya,
Vele fut a retyerutya,
        Din don diridongó.
Ha kiborul a fakutya,
Leröpül a retyerutya,
        Din don diridongó.

Húsz forintért tarka kutya,
Tízért fehér kutya jár,
Törzs-vevőknek öt forintért
Kapható a kutya már.
Kutya-tár! Kutya-tár!
Kutyafülü Aladár!

         VI.
Sátor alól kikiáltó szétnéz:
"Itt látható a nagyhírű bűvész!
       A lábával karikázik,
       A kezével citerázik,
       Az orrával orgonázik,
       A fülével figurázik,
       A szemével gurgulázik,
       A szájával vacsorázik!"

         VII.
Jó márc a cseberben,
Csuprom telemertem.
Tele van a csuprom,
Idd már, ki ne fusson.

     Legények:
Kürtös pogácsa, füstölt szalonna
Itt van rakásra, díszlik halomba.
     Lányok:
Minden kopasznak jut hajnövesztő,
Minden ravasznak egy nyírfavessző.
     Legények:
Minden leánynak füstös kemence,
Minden legénynek tág-öblü pince.
     Lányok:
Minden leánynak szép rózsa, szekfű,
Minden legénynek hátára seprű.

Gyöngy-ág, rózsa-ág,
Hova lett a bóbitád?
Három lepke, kék, zöld, sárga,
Ott libbent a napsugárba.
A virágot ők se szedték,
Csak a szirmát érintették,
Úgy sodorták az illatot,
Mint egy selyem-gombolyagot.
Lepke-ülte rózsa-ág,
Hol a bóbitád?

Kő-ház, messzi ház,
Parazsadra ki vigyáz?
Három kislány, fürge, szőke,
Ottan fűzött cérnát tűbe.
Fűzögettek, tűzögettek,
Aztán virágot is szedtek,
Három csokor lett belőle,
Igy tipegtek esküvőre.
Lányok-lakta messzi ház,
Rád most ki vigyáz?

Este a láb gyönge, fáradt,
Lombok alatt nézünk ágyat.
Szöcske-bokán jő az álom,
Száll a világ lepke-szárnyon.

Bim-bam! Torony üregében
Érc-hang pihen el az éjben.

Ki oda se ballagott,
Még jutalmat is kapott,
Így hát egy se ment oda,
Meg is szűnt az iskola.

Fújják egyre többen,
Polyva szerteröppen,
Rémes álmot lát az Orbán
Polyva-fellegekben,
- Hú! - rémes álmot
Polyva-fellegekben.

Végire jár az esztendő,
Cseng a fürge száncsengő.

Földobban két nagy ló
- Kop-kop-kop - nyolc patkó.
Nyolc patkó - kop-kop-kop -
Csönd-zsákból hangot lop.

Szétmálló hangerdő
- Csing-ling-ling - száncsengő.
Száncsengő - csing-ling-ling -
Tél öblén távol ring.