Gazdag Erzsi versei
Itt a tavasz.
Itt a tavasz!
Itt van! Itt!
A barackfa kivirít!
Virágcsipke
minden ág.
Csupa virág a világ.
Méhek szállnak
csapatban,
egész méhe-vihar van.
Lepkék, hangyák,
bogarak
napsugárban zsonganak.
Falu végén,
a réten
gólya sétál kevélyen.
Csőre csattog:
kelepel.
Kérdi: "Van-e eledel ?"
Hét mezpben
valahol
traktor dübög, zakatol.
Traktor dübög,
muzsikál,
hét mezőben áll a bál.
Hát a három
cimbora:
eke, henger, borona.
Mi dolga van.
mit csinál ?
Vetőgéppel szaladgál.
Őszi búza
zöldell már.
Kicsi haris benne jár.
Zöld búzában
fia-nyúl
bukfencezni most tanul.
Tojáshéjból
kiscsibe
most lép a nap elibe.
Kicsi kacsa
mondja: "Sáp!
Be gyönyörű a világ!"
Tarka boci,
bicegő,
rétre mehet, ha megnő.
Ma lett éppen
egynapos.
Azért ilyen aranyos
Hát a fecske
mit csinál ?
Csőrében egy szénaszál.
Fészket épít
magának
meg a hét kisfiának.
Kiscsikó fut -
futtában
csengő cseng a nyakában.
Kicsi csengő,
kiscsikó,
futni és csengetni jó.
Május első hajnalán
Kinyílott a tulipán.
Kinyílott a nefelejcs is
Öreganyám udvarán.
Szép ünnepet! Jó ünnepet!
- köszöntött a tulipán.
Szebbet, jobbat, mint tavaly volt!
- felelt rá a nagyanyám.
Ekkor léptem udvarunkba,
S így fogadott nagyanyám:
Ez a május a legszebbik,
mert megjött az unokám!
Fölszállt a nap:
aranypáva
hajnali ég udvarába.
Aranytollát
vedli, hányja
hajnali föld udvarára.
Ékes lábát
váltogatja,
estig magát mutogatja.
Egy kis malac, röf-röf-röf,
trombitálgat: "Töf-töf-töf."
Trombitája, víg ormánya
földet túrja, döf-döf-döf.
Jön az öreg, meglátja,
örvendezve kiáltja:
"Rajta, fiam, röf-röf-röf,
apád is így csinálja!"
Most már együtt zenélnek,
kukoricán megélnek:
"Töf-töf-töf-töf, röf-röf-röf-röf.
Ezek ám a legények!"
Hull a hó, hull a hó,
mesebeli álom!
Télapó zúzmarát
fújdogál az ágon.
A kis nyúl didereg,
megbújik a földön:
nem baj, ha hull a hó,
csak vadász ne jöjjön!
Parányi ökörszem
kuporog az ágon,
vidáman csipogja:
"Süt még nap a nyáron!"
Szánon jött. A hegyeken
fenyők búcsúztatták.
Zsákját tükrös hegyi tón
vízilányok varrták.
Medvék mézet gyűjtöttek
nyár derekán néki.
S egy kosárban áfonyát
küldött az ősz néni.
Piros szemű mókusok
mogyorója csörren.
S megcsendül a kicsi szán
csengője a csöndben.
Itt van már az udvaron.
Toporog a hóban.
Teli zsákja a tiéd,
dúskálhatsz a jóban.
Megy a vonat
Zakatol, zakatol:
- Várnak reád
Valahol, valahol.
Fut a kerék,
Dübörög, dübörög:
- Lesz még máma
Örömöd, örömöd.
Futó felhő
Elmarad, elmarad.
Elhagytuk a
Madarat, madarat.
Meg sem állunk
Hazáig, hazáig,
Kicsi falunk
Tornyáig, tornyáig.
Hozok neked galagonyát.
-Sírsz-e még?
Hozok neked kerek almát.
-Rísz-e még?
Egyet nevetsz; kettőt adok.
-Hadd látom:
Érik-e a piros mosoly
orcádon?
Piros mosoly: piros alma
itt terem.
Mosolyogj hát! Hadd legyen bő
szüretem.
Part alatt,
Part alatt
Laknak-e még
Nagy halak?
Part
alatt,
Part alatt,
Ott laknak csak
Nagy halak.
Harcsa Marcsa
Lakik ott,
Feldönti a
Ladikot.
Sír-rí szegény kis cinege:
Megázott az inge,
Kerítésre teregeti,
Gyenge szellő legyezgeti,
Nap sugára szárítgatja,
Hogy a cinke felhúzhassa.
Tarka cica,
Fehér cica, jaj!
Meglátta, hogy
Kemencén a vaj.
Tarka
cica,
Fehér cica
Egyet ugrott, haj!
S nyelve hegyén
Elolvadt a vaj.
A gazdasszony
Haragjában
Seprűt fogott, hej!
S kopogott a fehér cica,
Tarka cicafej!
Jöjj el hozzám hétfőn,
De ne gyere későn!
Jöjj el hozzám kedden,
Hadd nőjön a kedvem!
Jöjj el hozzám szerdán,
Kopogtass a meggyfán!
Csütörtökön jönnél,
Tán még itthon lelnél.
Pénteken a kedvem
Szétgurul a kertben.
Szombaton, barátom,
A világot járom.
Vasárnap, vasárnap
Engemet is várnak.