Fazekas Anna: Köszöntő

Hajnaltájban Napra vártam,
Hűs harmatban térdig jártam.
Szellő szárnyát bontogatta,
Szöghajamat felborzolta.
Hajnaltájban rétre mentem,
Harmatcseppet szedegettem,
Pohárkába gyűjtögettem,
nefelejcsem beletettem.
Hazamentem, elpirultam,
Édesanyám mellé bújtam,
Egy szó sem jött a nyelvemre,
Könnyem hullt a nefelejcsre.
Édesanyám megértette,
Kicsi lányát ölbe vette
Sűrű könnyem lecsókolta,
Szelíd szóval lágyan mondta:
„Be szép verset mondtál lelkem!
Be jó is vagy, kicsi szentem!”
S nyakam köré fonva karját,
Ünnepeltük anyák napját!
 
Anyák napjára

Ébresztem a napot,
Hogy ma szebben keljen.
Édesanyám felett
Arany fénye lengjen.

Ébresztem a kertet,
Minden fának ágát,
Bontsa ki érette,
Legszebbik virágát!

Ébresztem a rigót,
S a vidám cinegét,
Dalolja mindegyik
Legújabb énekét.

Ébresztem a szívem,
Forróbban dobogjon,
Az én édesanyám
Mindig mosolyogjon
Gazdag Erzsi

A legszebb május

Május első hajnalán
kinyílott a tulipán.
Kinyílott a nefelejcs is
öreganyám udvarán.
„Szép ünnepet! Szép ünnepet!”
köszöntött a tulipán.
„Szebbet, jobbat, mint tavaly volt!”
felelte rá nagyanyám.
Ekkor léptem udvarunkba,
s így fogadott nagyanyám:
„Ez a május a legszebbik,
mert megjött az unokám!”
 
Czeglédi Gabriella

Anyák napja

Nem mondom meg
Neked anya,
- tudod, holnap
Anyák napja,
hogy kapsz tőlem
kisterítőt,
és bejártam
még az erdőt,
szedtem Neked
gyöngyvirágot,
sok-sok csokrot
majd meglátod!
Ez lesz az év
legszebb napja,
ugye örülsz,
Édesanya?
 
Donkó László: Anyácska

Anyuka, anyuci anyácska,
ölelő, melengető fácska,
vigyázva fog át a két karja,
lázas testemet betakarja,
simogat hűsítő kezével,
gyógyítgat ízes akácmézzel,
a rigók dalával becézget,
szemével rám a kék ég nézhet,
úton kísér tekintetével,
utamat mindég hozzá mérem,
most is köszöntöm szál virággal,
májusi futórózsaággal,
hogy sokáig legyen anyácska
ölelő, melengető fácska!
 
TAKÁCSNÉ CSENTE JULIÁNNA

ROZMARINGERDŐBEN

Rozmaringerdőben
Egy nagy csokrot szedtem.
Édes anyukámnak
Lába elé tettem.

Ölébe hajtottam
a fejemet csendben.
És csak arra kértem,
hogy szeressen engem.
Donászy Magda: Ajándék

Színes ceruzával
rajzoltam egy képet,
anyák napján reggel,
Édesanyám néked.

Lerajzoltam én egy
aranyos madarat,
aranyos madárra
aranyos tollakat.

Elkészült a madár,
Nem mozdul a szárnya
Pedig hogyha tudna,
a válladra szállna.

Eldalolná csöndben
tenéked egy dalban,
amit anyák napján
mondani akartam.
 
Édesanyám szeret engem,
haja, haja, édesem.
Tisztán, szépen járat engem,
haja, haja, kedvesem.

Főz rám, mos rám, varrogat rám,
haja, haja, édesem.
Mindig vasalt ruhát ad rám,
haja, haja, kedvesem.

Betegségben ápolgatóm,
haja, haja, édesem.
Hideg éjjel takargatóm
haja, haja, kedvesem.

Hazavár a két karjába,
haja, haja, édesem.
A mosolya nap világa,
haja, haja, kedvesem.

Kicsi vagyok, elég ennyi
haja, haja, édesem.
Édesanyát köszönteni,
haja, haja, kedvesem
Donászy Magda:Anyák napja van ma

Üres a kis csókafészek
Egy májusi reggel,
Az öt vidám csókagyerek
Tán világgá ment el.

Csókamama szívdobogva
Keresgette őket,
De nem látták sem a nyuszik,
Sem a fürge őzek.

-"Jönnek!"-szólt a kakukk,
Ki a legmesszebbre látott,
-"Kis csőrében mindegyik hoz
Egy-egy szál virágot."

-"Hol voltatok?"-szólt az anyjuk,
S megcsuklik a hangja.
_"Neked hoztunk virágot,
Mert ma van anyák napja!"
Kőhalmi Erzsébet: Még a nap is…

Még a nap is szebben süt,
mert anyák napja van ma,
sok madár is fenn az ágon
folyton ezt csipogja:
Kezemben egy virágcsokor,
mit is mondjak néked?
Elmondom hát újból, újból,
hogy szeretlek téged!
Mesélj, hogy örültél,
mikor megszülettem?
Mesélj, hogy aggódtál,
mikor beteg lettem?
Azóta megnőttem,
ugye, édesanya?
Mégis beleférek
ölelő karodba!
 
Vorák József: Mit adjak az idén?

Jön az „anyák napja”, jaj mit is csináljak?
Mivel kedveskedjek az édesanyámnak?
Amíg kicsi voltam, mondtam egy kis verset,
Nagyobb lettem: velem megnőttek a versek.
Tavaly egy szál rózsát vettem Anyukámnak,
Kaptam érte tortát, s puszit, háromszázat.
Mit adjak az idén, most még nagyobb vagyok:
Vers és virág mellé el is mosogatok.
Édesanyám, Neked adunk…(népköltés)
Édesanyám, Neked adunk
minden évben egy napot,
de Te nékünk életednek minden napját átadod.
Nincs az égen annyi csillag,
se fűszál a réten,
mint ahányszor kell, hogy mondjam
ki is vagy Te énnékem.
Megköszönöm, hogy velünk vagy,
s nem ér minket szenvedés,
arra nemcsak ez az egy nap,
de egy élet is kevés.
Kőhalmi Erzsébet: Anyák napjára

Rajzoltam egy kicsi szívre
Sok színes virágot.
Édesanyám, anyák napján
Minden jót kívánok!
Szeretném, ha mindig
Mindig csak nevetnél,
Szeretném, ha mindig
Mindig velem lennél!
 
Cser Gábor Mit adhatok?

Anyukámat meglepem!
De kicsi a tenyerem,
Nem fér bele annyi virág,
Amennyire szeretem.
Kis kezemmel
Mit adhatok?
Csak az egész világot!
Vagy, tán ami ennél is több:
E néhány szál virágot.
Orgoványi Anikó: Anyu ölében

Ha Anyu ölében ülök, elmúlik a mérgem.
Nem dühít már:
hogy Éva nem adta kölcsön a szagos radírját,
hogy a barátnőm azt mondta rám: "beképzelt majom",
hogy Zoli megint másnak cipelte hazáig a táskáját.
Anyu ölében ülni megnyugvás, öröm.
Kár, hogy nemsokára kinövöm!
Szalai Borbála: Nem tétlenkedem

Tétlenkedni engem,
bezzeg sose látnak!
Segítő tündére
vagyok nagymamámnak.

A világon mindent
megteszek én érte,
vigyázok is rája,
hogy baj sose érje.

Így rovom le hálám,
hogy értem is fáradt,
hogy őtőle kaptam
az édesanyámat!