AZ ELRABOLT KIRÁLYKISASSZONY
Egyszer volt, hol nem volt,
hetedhét országon is túl, volt egy király, s
annak egy szépséges leánya.
A királyfik és a hercegek
egymásnak adták az ajtókilincset, s éppen arra
került a sor, hogy a királykisasszony
jövendőbélit válasszon magának, de mikor
gyülekezni kezdettek a királyfik s a hercegek,
hirtelen nagy fergeteg kerekedett, benyargalt
az udvarba két sárkány, megragadták a
királykisasszonyt, s elvitték nagy
Sárkányországba.
Hej, lett nagy búbánat és
szomorúság a palotában. A király egyszeribe
kihirdette ország-világon, hogy annak adja
leányát s melléje fele királyságát, aki
visszahozza nagy Sárkányországból.
Hiszen próbálták is a
szerencsét sokan, minden rendű és rangú
legények, de egy sem tudta visszahozni a
királykisasszonyt.
Volt a király városában egy
szegény ember, s annak két fia. Jancsinak
hívták az egyiket, Pistának a másikat.
Azt mondja Jancsi:
- Édesapám, én elmegyek,
szerencsét próbálok, hátha visszahozom a
királykisasszonyt.
Mondta a szegény ember:
- Jól van, fiam, eredj isten
hírével.
Feltarisznyálják a legényt,
elindul hetedhét ország ellen. Ment
hegyeken-völgyeken át, s egyszer egy rengeteg
erdőbe ért. Leül egy fa alá, előszedi az
elemózsiát, elkezd falatozni, s amint
falatoznék, körülveszi egy nagy sereg hangya.
Megszólal a legöregebb hangya:
- Te legény, adj ennünk! Három
napja nem ettünk semmit.
De a legény, még ami morzsa a
földre hullott, azt is összeszedte, még rá is
taposott a hangyákra, s azzal továbbment.
Ment, mendegélt keresztül az
erdőn, s ért egy nagy tóhoz. Abban a tóban
volt tizenkét kacsa, s amint a legényt
meglátták, mind kiúsztak a tó szélére,
nyújtogatták a nyakukat, tátogatták a
szájukat: ennivalót kértek a legénytől, de a
legény ezeknek sem adott. Még felkapott a
földről egy nagy darab fát, s nagy haraggal a
kacsák közé vágott.
Továbbmegy, s hát még egy
hajításnyira sem ment, egy nagy fekete várhoz
ért. Gondolja magában, hátha itt van a
királykisasszony. Megy a vár kapujához, s jól
megdöngeti. Abban a pillanatban kinyílik egy
ablak, kinéz rajta egy öregasszony, s kérdi a
legénytől:
- Hát te mit akarsz? Minek
jöttél ide?
- Én a királykisasszonyt
keresem, akit a sárkányok elraboltak. Itt
van-e?
- Itt van - mondotta az
öregasszony -, várj egy kicsit.
Azzal hirtelen visszafordult,
hozott egy zsák kását, kiöntötte az ablakon, a
zsákot utána vetette, s lekiáltott a
legénynek:
- Elébb ezt a kását szedd belé
a zsákba.
A legény szedni kezdi a kását,
de amint öntötte a zsákba, azonmód ömlött is
ki hangya képében. Hiába kínlódott, hiába
erőlködött, ami kását felszedett s a zsákba
öntött, mind hangyává lett, s kimászott a
zsákból.
Egész nap s egész éjjel egyebet
sem csinált a legény, mint szedte a kását.
Akkor kijött az öregasszony, hozott magával
tizenkét kulcsot, azt belevetette a tóba, s
mondta a legénynek:
- Ezt a tizenkét kulcsot keresd
meg, ha meg akarod szabadítani a
királykisasszonyt.
A legény egész nap kereste a
tizenkét kulcsot, de egyetlenegyet sem talált
meg. Harmadnap reggel megy a várkapuhoz, s
nagy mérgesen elkezdi döngetni.
Kinéz az öregasszony az
ablakon, s kérdi:
- Mit akarsz ?
- Eresszen be! Meg akarom
szabadítani a királykisasszonyt.
- Én beereszthetlek, de azt nem
köszönöd meg - mondotta az öregasszony. - Egy
zsák kását nem tudtál összeszedni, a kulcsokat
nem tudtad megtalálni, hogy tudnál bírni két
sárkánnyal?
Hanem a legény addig döngette a
kaput, hogy a vénasszony mégis beeresztette.
Bemegy az udvarra, s mondja
neki az asszony:
- Látod-e, ott ül a két sárkány
s a királykisasszony fehér lepedővel
betakarva. Eredj oda, s ha eltalálod, hogy
melyik a királykisasszony, viheted.
Odamegy a legény, s azt mondja:
- A középső a királykisasszony!
Abban a pillanatban a két
sárkány nagyot dobbantott a lábával, de
akkorát, hogy a föld megnyílt belé, s a legény
eltűnt, mintha nem is lett volna.
Otthon csak várták, várták a
legényt, de hiába várták. Eltelt egy kerek
esztendő, s csak nem került vissza. Azt mondja
a szegény ember a kisebbik fiának, Pistának:
- Eredj, fiam, indulj útnak, s
vagy hozod vissza a királykisasszonyt, vagy
nem, de a bátyádat hozd vissza.
Feltarisznyálják Pistát,
elindul, megy, mendegél éppen azon az úton,
ahol a bátyja ment. Beért abba a rengeteg
erdőbe, leült egy fa alá, s elkezdett
falatozni.
Hát őt is körülveszik a
hangyák, s kérik, adjon nekik valamit isten
nevében.
- Hogyne adnék - mondta Pista.
- Tudom, sokat éheztek, sokat sanyarogtok,
legyen egyszer jó napotok.
Egy jó marék kenyérmorzsát
hintett a hangyáknak, s mikor ezt megették,
még egy marokkal, s úgy ment tovább. Elér a
tóhoz, s hát a tizenkét kacsa kiúszik mindjárt
a tó szélére. Nyújtogatják a nyakukat,
tátogatták a szájukat: ennivalót kértek ők is.
Ami kenyere volt, mind odaadta a kacsáknak.
Továbbmegy, a várhoz ér, szép
csöndesen kopogtat a kapun. Az öregasszony
mindjárt kihajolt az ablakon:
- Mit akarsz?
- A bátyámat keresem s a
királykisasszonyt, akit a sárkányok
elraboltak.
- A bátyádat keresheted, mert
azt a föld elnyelte, de a királykisasszonyt
itt találod, csak várj egy kicsit.
Azzal leöntött egy zsák kását,
s azt mondta a legénynek:
- Ha meg akarod szabadítani a
királykisasszonyt, ezt a kását mind egy szemig
szedd belé a zsákba.
Szedni kezdi a legény a kását,
hát egyszerre csak tenger hangya lepi el a
földet, s azok szedik össze a kását, hordják a
zsákba, s egy szempillantás alatt tele volt a
zsák, egy szem kása sem maradt a földön.
Kinéz az öregasszony az
ablakon, s összecsapja a kezét:
- No, fiam, még ilyen csodát
sem láttam világon való életemben.
Azzal ledobta a tizenkét
kulcsot is a tóba, s azt mondta:
- Ha még ezeket is kihalászod a
tóból, jöhetsz bátran.
Hiszen összeszedte hamar a
kulcsokat, bele sem kellett mennie a tóba.
A tizenkét kacsa egy
szempillantásra kihalászta a kulcsokat, vitték
a legénynek. Megy a legény a kapuhoz,
kopogtat, s kiszól az öregasszony:
- Megtaláltad-e a kulcsokat,
fiam?
- Megtaláltam, öreganyám! Itt
van mind a tizenkettő!
- No, most bejöhetsz.
Bemegy a legény az udvarra, ott
ül most is a két sárkány s a királykisasszony
az udvar közepén, fehér lepedővel földig
letakarva.
Mondja az öregasszony:
- Eltalálnád-e, hogy a három
közül melyik a királykisasszony?
Mondja a legény:
- Ha jól szemlélem, ott ül jobb
felől. Igaz-e, öreganyám?
- Igazad van, édes fiam. Nesze,
itt egy kard, szúrd keresztül mind a két
sárkányt, amíg észrevennének.
Hiszen kétszer sem mondatta
magának ezt a legény. Fogta a kardot, úgy
keresztülszúrta mind a két sárkányt, hogy
egyszeribe fűbe harapott mind a kettő.
Aztán szépen hazavitte a
királykisasszonyt, de bezzeg volt nagy öröm! A
király nem nézte, hogy a legény ki fia-borja,
neki adta leányát s fele királyságát. De jó
szívvel ment a királykisasszony is hozzá, mert
szemrevaló volt a legény. Hét nap s hét éjjel
tartott a lakodalom, hanem akkor azt mondta a
legény:
- Feleség, nekem nincsen
maradásom, amíg bátyámat meg nem találom.
Gondolja magában, visszamegy
nagy Sárkányországba, hátha az öregasszony
útba tudja igazítani. De bezzeg most nem ment
gyalog. Felült legszebb és legjobb lovára,
repült, mint a gondolat: reggel indult, s este
már ott volt a fekete várban.
Bemegy az asszonyhoz, fogadja
az nagy örömmel:
- Bátyádat keresed, ugye?
- Azt keresem, öreganyám. Míg
meg nem találom, nincs addig nyugvásom. Ugyan
bizony, nem tudna-e útbaigazítani?
- Én megmondhatom, fiam, hogy
hol van a bátyád, de nem hiszem, hogy meg
tudnád szabadítani. Van itt az erdőben egy
óriás, olyan magas, mint egy torony; olyan
széles, mint egy ház; a szája akkora, mint egy
kemence. Annak az óriásnak a hasában van a te
bátyád. Ha meg akarod szabadítani, neked is be
kell kerülnöd az óriás hasába, aztán a te
dolgod, hogy kerültök ki onnét.
Gondolkozik a legény,
gondolkozik az öregasszony is, hogy s mint
lehetne ezt megcselekedni.
Azt mondja egyszer az
öregasszony:
- Hallod-e, csináltass magadnak
tiszta acélgúnyát; tetőtől talpig rakasd tele
tűvel, mikor aztán az óriás ide jő a tóra inni
s lehajlik, ugorj bele a szájába, a kardoddal
vágd ki a hasát, s szépen bújjatok ki belőle.
Megköszöni a legény a jó
tanácsot, bevágtat a városba, csináltat
magának acélgúnyát; tűvel jó sűrűn kirakatja,
azzal vissza a tóhoz, meglesi az óriást, mikor
éppen lehajlik, hogy igyék: hopp, bele a
szájába, be a hasába, s hát ott a bátyja.
- Adj' isten, bátyám! Hát te
mit csinálsz itt?
- Én bizony itt vagyok, minden
nappal eltelik egy nap. Hát te hogy kerültél
ide?
- Én úgy, ahogy, csak gyere
utánam.
Azzal kihasította az óriás
hasát, szépen kisétáltak, felültek a paripára,
hazavágtattak, apjukat, anyjukat, minden
nemzetiségüket magukhoz vették, s még ma is
élnek, ha meg nem haltak.