Sárgul már a búzakalász nem sokára.
Csend borul most a mi kedves iskolánkra.
El kell menni, itt kell hagyni,
Üt az óra, szomorúan szól a csengő búcsú szóra.
Szomorúan ráborulok a padomra.
Sír a lelkem, nincsen ír a bánatomra.
Isten hozzád, drága hajlék, puha fészek.
Ide mindig mindenhonnan visszatérek.
Kedves társak, hű pajtások, el kell válnunk.
Isten tudja hová, merre visz az álmunk.
Akár merre, akár meddig visz az álmunk,
Ide mindig mindenhonnan visszavágyunk.