Könnyezve búcsúzik itt, most sok ballagó diák.
Ajkukon szomorú nóta, kezükben sok virág,
Üres a megszokott fészek,
Ablakin sötéten néznek ki a semmibe,
Úgy fáj, hogy el kell most menni,
Nem marad utánunk semmi, csak emlékezés.
Napfényes, virágos úton jöttünk mi ide.
Dalunkra talán megdobban tanáraink szíve,
Köszönünk Önöknek mindent,
Értékes szellemi kincset,
Amit hagytak ránk,
Kérésünk egy, csupán egy még:
Maradjon örök szép emlék, ez a ballagás.