Diák kislány
Diákkislány, napkelet hajnalán,
A hárs alatt, vártam rád oly sokat,
Ott voltunk boldogok,
Hol az öreg Tisza ballagott,
Szívtuk az öreg hárs illatát,
Egymás karja közt, babám.
Emlékszel még? Nyár volt és biztató,
A kacajod friss volt és harsogó,
A nap úgy ránk sütött,
Szívünk mélyén ez úgy átütött,
De én nem törődtem semmivel,
Csak Benned merültem el.
Csaták tüze - közénk talált nagyon,
Én elmegyek, hazámat nem hagyom,
Apáink örökét,
Édesanyám édes örömét,
Tisza parti házikónk falát,
Tisza partján azt a lányt.
